2024. március 28, csütörtök     Gedeon és Johanna

Bejelentkezés



Keresés


Bogarat vagy mit? Nyomtatás E-mail  
Írta: Administrator    2007. január 31. szerda, 23:05
Új autót? Használtat? Bogarat?

Sokan, sokféle ok miatt döntenek úgy, hogy autót vásárolnak. A legtöbb esetben a mégoly logikusnak tûnõ döntés is rossznak minõsül hosszútávon. Érdemes tehát többször is elgondolkozni, hogy legalább a kevésbé rossz alternatívát válasszuk.

Az elsõ alaptörvény az, hogy hétköznapi autósként nyereséget az autótartás nem eredményezhet. A létezõ szocializmus hiánygazdálkodásában még lehetett beszélni ilyesmirõl, de ahhoz kellett egy jó ismerõs a MERKÚR-nál, aki elintézte, hogy két-három évente vehessünk új autót, amelyet jól lestrapálva adhattunk tovább azoknak, akik folyamatosan hátul maradtak a nagyon is hosszú várakozási listákon.

Az alaptétel tehát az, hogy az autózás sok pénzbe kerül, ha a saját gépet akarjuk hajtani.

Ha új autót vásárlunk, akkor viszonylag jól kiszámítható, hogy mikor mi mennyibe kerül majd. Kötelezõ szervizeken kívül nem nagyon kell arra számítani, hogy mûszaki problémák miatti többletkiadás lesz. Aki nem szereti a váratlan kiadásokat, annak ez legjobb megoldás. Megfelelõ idõben, újabban ez maximum háromévente váltva még normalizált keretek közt tarható kiadásról van szó. Súlyos kiadásokkal csak a garanciaidõn túl kell számítani, mert a legtöbb modellnél szinte garantált módon jönnek elõ százezres kiadások a biztonságot jelentõ szolgáltatás lejárta után. Ennyit az új autókról. Akinek van egy összegben néhány millió forintja, vagy vállalni mer egy havi fix 40-60 ezer forintos kiadást (élete végéig), közlekedni kíván csupán és más tényezõk nem számítanak, az abba is hagyhatja az olvasást ezen a ponton.

Annak ellenére, hogy új autóhoz ma már szinte készpénz nélkül is hozzá lehet jutni, elég népszerûek a fiatalabb használt autók. Véleményem szerint az igazi lutrit ezek az autók jelentik. Szerencsés esetben sok-sok év nyugodt autózást válthatunk meg korrekt áron, viszont a mai autók felszereltségi szintje és mûszaki színvonala már intsen óvatosságra mindenkit. A bonyolult szerkezetek térhódítása miatt megnõ a valószínûsége annak, hogy olyan meghibásodásokkal találjuk szembe magunkat, amelyek hosszú hónapokat eredményezõ sokkhatást idézhetnek elõ házi költségvetésünkben. Ezen írás szerzõjének partnere például egy tizenkét esztendõs, havi ötezer kilométert hajtott autóra költötte minden pénzét, ráadásul a kiadások a legváratlanabb módon érkeztek, sok esetben a meghibásodások miatt napok estek ki a jövedelmet hozó munkából. Ugyanezen autó egy havonta néhány száz kilométert vezetõ hölgy számára az ideális jármû lett volna még több éven keresztül, mivel a meghibásodások gyakorisága évente egy-kettõ lett volna, ami még jóval beljebb van az emberi tûrõképesség határain, fõleg ha az a szocialista éra autóin edzõdött. Az persze más kérdés, hogy általában nem rendelkezünk hirtelen kiadható százezer forintokkal. Pedig számolni kell azzal, hogy a mai világban nem az anyag, hanem a szolgáltatás kerül sokba. Az autószerelõ, a villamossági szakember, a kasztnis hozzánk hasonló fogyasztási szokásokkal rendelkezik, jótékonykodást tehát nem várhatunk tõle. Ha ki kell gazdálkodni az anyag, az áram, a TB, a gyereknevelési, költségeket, akkor bizony nem irreális a 3-4000 forintos, vagy még az azt is meghaladó órabér. Az árak tehát a használt autó mellett szólnak, de annak aki szereti elõre beosztani a pénzét és nem szereti a váratlan nagy kiadásokat, nem feltétlenül a legjobb megoldás.

Halmozottan hátrányos helyzetû az, aki öreg autó vásárlására adja a fejét, nem látva mást, mint az olcsó vételi árat. Egy tizenöt-húsz esztendõs autó, ha a nagyobbak kategóriájába tartozik, igazi pénznyelõvé válhat. Szinte törvényszerûen meghibásodnak a drága és sok esetben beszerezhetetlen dolgok, pénzszûke miatt olcsónak tûnõ, de nagyon is drága �szakik� kaparintanak karmaik közé. A gányolásokat gányolások követik, egyre többször szorul az öreg vas az út szélére és az autósok szánakozva száguldanak el a nyitott motorháztetõ mellett kétségbeesetten mobiltelefonáló társuk mellett. Persze a szakik mindent megmagyaráznak, sok esetben tényleg nem a már szerelt dolog adja be a kulcsot, csupán a megadási láncreakció egy újabb gyöngyszemével vagyunk kénytelenek szembesülni. Néhány év ilyetén módon való autózás persze örökre eltávolít minket az idõsebb autók szeretetétõl, sok évre belénk vésõdik az a szívszorongató érzés, amit egy fura kattanás, a motor rossz hördülése vált ki.

Körülbelül ezen a ponton érünk el a bogarazáshoz. A VW depóban gyakran ír cikket Szepes Gábor. ÿrásai azt sugallják, hogy a bogarazás költséghatékony dolog, költséghatékonyabb akár az új autó vásárlásánál, üzemeltetésénél is. Szepes Gábornak ebben igaza van, de sok HA-val kezdõdõ mondatot kell ezen kijelentés elé írni. A legfontosabb ilyen:
Ha imádod a bogár formáját, behódolsz a világszerte hódító kultusznak, azonosulsz azzal a létformával amit ez a gép megtestesít, akkor továbbléphetsz. Ha csak olcsón akarsz autót venni és viszonylag olcsón üzemeltetni, akkor vegyél Skoda 120-at, ne írasd a nevedre se, csak üzembentartó legyél, mert úgyis ki fogod dobni egy-két év múlva amikor megveszed az olcsónak tûnõ új autót.
Persze a kultusszal való azonosulás még nem elég. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a bogarak döntõ többsége lényegében mára amortizálódott. Ne legyenek illúzióink, a korábbi tulajdonosok többsége általában csak arra költött, amire muszáj volt. Sok-sok festékréteg, gitt hegyek a rohadásokon. Nagyon sok olyan autóval találkoztam, ami szép volt a vásárlás pillanatában, de pár hónap múlva lényegében teljesen szétrohadt. Lehet, hogy éppen menni tudunk, de a házigány megoldások: trolibusz ajtónyitóval való indítás, sziloplaszttal körbekent ablakok, ferdén berakott golfülések, beázó kasztni mind-mind olyan tényezõ, ami erõsen halványítja a bogarazás varázsát. Az elnyûhetetlenség szimbóluma szemünkben könnyen átalakulhat egy állandó gondoskodást követelõ ronccsá, ami miatt folyton szégyellnünk kell magunkat egy olyan világban, melyben a tökéletlen szinte szinonim kezd lenni a használhatatlan rosszal.
A legfontosabb tehát az, hogy elfogadjuk, a beugró nem csupán a gép ára, hanem egy kisebb felújításra is azonnal szükség van. Nem elég lecserélni az olajat. Teljes revízióra, szorul az elektromos és a fékrendszer, a futómû. Praktikus már ekkor elõjegyeztetni magunkat a kasztnisnál és a fényezõnél, barátságot kötni a bogárboltosokkal. Nem azért, mert ettõl olcsóbbak lesznek, hanem pusztán azért, mert akivel gyakran találkozunk, azokkal legalább legyen öröm az együttlét.
Van olyan ember, aki azt vallja, hogy inkább vásárol egy szépen felújított bogarat, semmint egy roncsot. Inkább azt tanácsolom, hogy jó alapot keressünk magunknak. Sokan adtak fél-egymillió forintot ki autókért, amikre aztán legalább annyit kellett költeni, mint egy totális roncsra, ráadásul életüket olyan egyediesítések társaságában kellett éljék, amelyek nem is az õ ízlésüket tükrözte.
A második HA:

Ha elég elszánt vagy.
Szinte törvényszerû, hogy az elsõ hónapok, évek szívások egész sorát hozza. Ezek természetesen költségeket is jelentenek és itt jön a következõ HA.

Ha, nem illeszkedsz be a bogarazás közösségébe valamilyen szinten, akkor sokba fog Neked ez a dolog kerülni. Ha vannak bogaras barátaid, akkor közösen mindig ki lehet találni valamit, a felmerülõ gondok egy részét pedig nagyon is jó közösségi összejövetelek keretében lehet orvosolni: �sörköltségi� áron, mert általában valakinek a polcán ott lapul az egyébként sok-sok pénzbe kerülõ alkatrész, amit a barátság jegyében �ideiglenesen� nekünk adnak. Mondhatni nem is igazi bogaras az, aki nem tud felhajtani egy héten belül egy komplett blokkot, váltóról vagy egyéb apróságokról már nem is beszélve.

Az egyik legfontosabb HA:
Ha tényleg komolyan gondolod.
A legtöbben úgy gondolják a vásárlás pillanatában, hogy sose lesz másik autójuk. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a többség néhány év után szépen átül asszonyostúl-gyerekestül a suzukiba és néhány évnyi esõben-hóban való rohasztás után megválik a bogártól. Ilyen esetben sem kifizetõdõ a dolog, mert ennek az autónak a lényege az, hogy állandóan használjuk. Javításon, felújításon nem spórolva, évtizedes távlatban tekintve lehet olcsóbb a bogarazás, mint a használt autó(K), új jármûvek nyúzása. Miért? Mert csak egyszer íratjuk a nevünkre, nevetségesen olcsó a kötelezõ biztosítás, nem kell casco-t kötni, hobbyautó jellegébõl kifolyólag száz év múlva is lesz hozzá olcsó alkatrész. Még a legkomolyabb javítások ára sem éri el egy használt autó átlagos javítási költségeit, ráadásul idõvel a gondok jelentõs részét magunk is el tudjuk hárítani, azaz a lerobbanás nem jelent automatikus sárgaangyal-trailer páros feltûnését. A folyamatos gondoskodás legfõbb hatása a megbízható üzem lesz, sok-sok tízezer kilométert autózhatunk minden probléma nélkül.

És ezzel még nincs vége a HA-k sorának:
Ha nem riadsz vissza az idõvel való állandó harctól.
A bogár vasból van, tehát törvényszerû, hogy az öregedõ anyag mind szívesebben kerül kapcsolatba a levegõ párájával és szépen porhanyós rozsdává válik. A jó kasztnis persze szinte észrevétlen módon kezeli a problémát, de illúzió lenne azt hinni, hogy egy felújítással ismét új lett az autónk. Sokszor láthatatlan rozsdapöttyök maradnak az anyagon, amelyek nem átallanak dolgozni a festék alatt, sokszor helyrehozhatatlan károkat okozva. A szépséghibák tehát folyamatosan jöhetnek elõ, nincs is szomorúbb látvány egy tulaj számára mint látni, miként púposodik a sok-sok pénzért felrakott metálfény. Ha el akarjuk kerülni az ilyen helyzetet, akkor egyszerû, könnyen javítható fényt tegyünk az autónkra, amit esetleg még otthon is ki tudunk javítani. Festéket ugyanis fel lehet tenni bármikor, de például egy lyukas tetõt befoltozni már szinte lehetetlen. Barbár dolognak tûnik egy még szinte makulátlan fényezésnek drótkefével nekiesni, de kifizetõdõ.

Az is fontos a HA-k sorában:
Ha nem kattansz be.
A bogarazásnak évtizedekre visszamenõleg megvan a hobby hagyománya. Szemben más népautókkal, a bogarat extrák egész sorával aggathatjuk tele, millió féle módon egyediesíthetjük, elsõ számolásra olcsó módon. Aztán évek múltával visszatekintve azon kapjuk magunkat, hogy egy középkategóriás autó árát ráköltöttük az autónkra, a környezetünkben már senki se hisz az általunk oly sokat emlegetett �bogarazni olcsó� dologban, sõt egyre több ismerõs, családtag kezdi kétségbe vonni szellemi állapotunk maximális voltát, partnerünk pedig házi ellenségként tekint a minden pénzt felemésztõ autónkra. Ha már ötnél több bogár (busz)-makett van a szobánkban, kettõnél több gép az udvaron, utcán, akkor nem árt fékezni egy kicsit.


Bizonyára sok-sok HA van még, amit számításba kellene venni bogarazás kezdése elõtt. A végére legyen elég egy HA:
Ha végigjárod a bogarazás kálváriáját, akkor kocsid és pénztárcád állapotától függetlenül az utak szürke tengerében egy üde színfolt leszel. A Te kocsidat nem csak három hónapig fogják megcsodálni, hanem évek múlva is. Biztos lehetsz benne, hogy rád fognak mosolyogni a legkeményebb fiúk luxusautóiban üldögélõ cicababák is, leszólítanak a pirosnál, parkolásnál, érdeklõdve az évjárat, sok esetben az eladási ár felõl. Az az egyediség, amit a bogár megtestesít egyéniséget kölcsönöz Neked is. A mai arctalan világban pedig ez nem kis dolog. Sõt az igazi öröm az, hogy adtunk egy nagy pofont a fogyasztói társadalomnak, mivel életünk egyik legfontosabb eszközével megkérdõjeleztünk a modern kapitalizmus azon alaptételét, hogy: az a jó, ami új.