2024. március 28, csütörtök     Gedeon és Johanna

Eseménynaptár

H K S C P S V
26 27 28 29 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Bejelentkezés



Keresés


Leon_1303 Nyomtatás E-mail  
Írta: Administrator    2007. július 19. csütörtök, 02:50

ÜdVW mindenkinek!

Mivel épp egy éve lettem Bogártulajdonos, gondoltam az évfordulóra én is megírom történetem!

Talán ott kezdeném, hogy mivel nemrég léptem nagykorba ezért nem nyúlnak túl régre autós kalandjaim. Ahogy mostanában szokás, már 17 évesen jogosítványhoz jutottam. Ekkor persze ez volt a menõ, csakhogy hiába a jogsi, ha nincs mihez használni! Ekkor jött az ötlet az õsöktõl, hogy legyen az enyém a családi 2 ütemû Wartburg Tourist (kombi), melyet még annó a Merkur-tól vettünk. Nem is kell mondanom, hogy mivel nekem volt egyedül autóm (17 évesen), mindenhova az én gépemmel utazott a haveri kör (volt, hogy 9-en a szomszéd városi discoba).

Hiába volt nekem egyedül autóm, azt sosem felejtem el, amikor egyik ilyen diszkós este hazafele jövet a helyi közeg megállított, majd miután jól kiröhögték a szakadt warnyút és mazsola vezetõjét (engem) továbbengedtek. Valahogy ekkor jöttem rá, hogy nekem igazi autó kell, amivel tényleg lehet villogni. El is kezdtem keresgélni a hirdetéseket, csakhogy egy autó sem akadt, mely megfelelt volna az igényeimnek és a pénztárcámnak. De nekem igazi „stílus” autó kellett, amit megnéznek az utcán és jól is érzem magam benne! Egy januári napon kilépve udvarunkra, észrevettem a szomszéd szerelõhöz hozott piros színû Bogarat. Nem is kell mondanom, azonnal bele kellett ülnöm, majd nagy unszolásra ki is próbálhattam egy pár kilométer erejéig. Valami fantasztikus volt. Csak arra emlékszem, hogy nagyon nagy volt a kormány holtjátéka és folytonos tekergetés során lehetett csak az úton tartani, alig láttam ki belõle, és a sebességeket sem nagyon találtam benne, de úgy hiszem ez a pár perc volt az mely elindított a Bogarak világa felé!

Szóval így jutottam el a Bogárig, melybe napról napra egyre jobban beleszerelmesedtem! Persze eladó volt, de elérhetetlen áron (azóta is eladó). Az egész utána viszonylag rövid idõ alatt történt. Megtudtam fûzni nagy nehezen szüleimet, hogy vegyünk nekem Bogit. Azt még apám is tudta, hogy egy (szinte) elnyûhetetlen konstrukcióval állunk szemben, és nem rossz üzlet belevágni a dologba. Ettõl kezdve már csak pénz kérdése volt a dolog, persze az meg épp ilyenre nem volt.

Tehát csak minimális árú bogarakat kezdtünk el nézegetni. Pár napig való keresgélés, telefonálgatás után egyre szûkült az árban is számba vehetõ Bogarak köre. Vagy túl messzi volt, vagy volt vele valami gond! Megbízható autót kerestünk, amibe nem kell rövid idõn belül pénzt fektetni. Végül 3 autó jöhetett számításba. 2 narancssárga, és egy metál bordó. Azt még most le kell szegeznem, hogy az akkori tudásom csak arra terjedt ki, hogy Volkswagen és Bogár. Gõzöm nem volt, hogy nem ez a típusa, sõt még azt sem vágtam, hogy hátul van a motor, ami ráadásul boxer és levegõ hûti! Ilyen nulla ismeretséggel vágtunk neki a nagy körútnak. Egy napra egyeztettünk a 3 tulajjal.

Elõször is Szolnokon néztük az elsõt, ami egy 1302-es tûrhetõ állapotú narancssárga gép volt, ocsmány kárpitokkal, de valami brutál motorral. Az árat tartották (250), én húztam a számat, tovább mentünk. A következõ is egy narancssárga 1302-es volt Pesten, kasztnis tulajjal. Nem is volt hiba a kasztniban. Csak a motorja alig indult, ha meg beindult alig lehetett életben tartani, na ezt ki sem tudtuk próbálni. Ha már itt vagyunk nézzük meg az utolsó lehetõséget Budán. Õ egy 1303- as volt. Reményt vesztve mentünk megnézni. Már messzirõl megütötte a szemem a metál bordó fényezés, és ahogy közeledtünk egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam valami különös érzés. Úgy állt ott a parkolóban, aranyosan, kicsit kajlán mosolyogva (ferde volt a lököse, amit egy rántással helyrehoztunk), amit sosem felejtek el. Nem volt valami tiszta, de a tulaj a szutykot (benyálazott újával) ledörzsölve a dísztárcsáról mutatta, hogy tud fényleni is az öreg. Sajnos a metál fényezés alatt tetemes rozsda volt, ami sok helyen már rügyezett is elég rendesen. A jobb elsõ sárvédõn át lehetett dugni az újam, és belülrõl is ki lehetett látni a küszöbnél. De amikor beleültem, egyszerûen mintha görcsbe állt volna a szám úgy vigyorogtam! Kellemes belsõ, szép kárpit. Annyira otthonos volt! A motorja akkor (a tulaj szerint 2 heti állás után) pöccre indult (azóta is)! Belül teli volt házi barkácsolású extrákkal: ajtócsukásra lassan elalvó belsõ világítás, elsõ- hátsó ablak páramentesítõ készülék, elektronyos ablakmosó + egy gagyi magnó 2 király kenwood hangszóróval az ajtókban, opel tükrök és egy nagy szõrös plüss kormányvédõ is járt hozzá.

Fülig érõ mosollyal, nagy tanakodásra hazamentünk. Apám véleménye az volt, hogy bármelyiket csak ne a bordót! Nekem meg csak az kellett! Így hát 2 nappal késõbb már vonattal tartottunk Pest felé a gépért! Rendes volt a tulaj, (tudta, hogy azért annyit nem ér), megegyeztünk 260-ba, és kaptam hozzá egy rahedli cuccot is amit nem is tudtunk akkor elhozni. Akkor szigorúan meg lett jegyezve, hogy a neve Tóbiás, és már elõzõ gazdáinál is imigyen hívták, szóval én is maradtam ennél. Hazafele 100-110-el döngettünk nagy büszkén! Nem is kell mondani, amikor megérkeztünk kis városunkba, a járókelõk majd felbuktak az utcán úgy nézték az új csodát! Dagadt is a mellem! Ezek után jött a pontosabb megismerése a Tóbinak. Kiderült, hogy 1974 januárjában hozták forgalomba, ezt az alvázszám is tükrözte. De a motor valahogy nem stimmelt. Nagyon szép (-en ütött) F-es motorszám sehogy sem egyezett, mégis nagy A-t kaptunk az eredetvizsgán. Késõbb derült ki, hogy AB-s.

Valahogy ez idõtájt találtam rá az index fórumra, ahol valaki pár nap után azt javasolt, hogy nézzek át a bogárhátú.hu –ra, mert ott nagyobb a pezsgés. Azóta itt vagyok és boldogítom a népet Leon 1303 néven. (nickemet az egyik kedvenc filmem hõsérõl alkottam, a kedvenc típusommal egyetemben).

Ekkor már tavaszodott és készülõdtem elsõ találkozómra, a Tavaszi rajzásra! Sikerült is konvolyban megszervezni az utat pestre. Ekkor találkoztam elõször az õs bogárhátú.hu fórumosokkal. Lassan jött a nyár és a további találkozók, már a nagy csapat társaságában teltek. Szó nélkül elvitt mindenhova, csak a rossz üzemanyag szintjelzõm miatt kellett néha kényszerpihenõt venni, mert porzott a tankom.

Elõször a hortobágyi Woodstock, majd a gyomaendrõdi, és az orfûi tali következett, amelyeken igazi barátokat szerezhettem! Közben kialakult egy triumvirátus, Kiccsabi, Petester és jómagam által, ami azóta is szoros kötelék!

Talán az idei évadra nekik is készen lesz bogaruk/buszuk, és végre együtt mehetünk a találkozókra.

Egy szeptember végi napon, mikor is épp nálunk vendégeskedett Kiccsabi, elmentünk este a városba bogarazgatni, vagánykodni egy pöttyet. Mivel forgalom nem volt, járókelõ annál több, elkezdtem Fötörni (=bogárhátu.hu-s levédetett szó, ami bogival való körözést jelent, amikor is a fara csúszik kifele és szinte az orra körül körbeforog a gép) az egyik nagy központi keresztezõdésbe, úgy istenigazán. Sikított a gumi, az emberek meg gyûltek nézni a mutatványt. Egyszer csak nagy recsegés-ropogás, rángatózás, haldoklás! Farokbehúzva megpróbáltam elkullogni a géppel, hát nem nagyon sikerült. Megadta magát az egyik féltengelyem. Csabival hazatoltuk majd reggel ténylegesen megállapítottuk a bajt, a gumiharang sz*rrá volt gyûrõdve rajta. Másnap költöztem be Debrecenbe (egyetemista lettem). Még azon a héten jött a hír, hogy betolták a szomszéd szerelõhöz a gépet, és édesapám anyagi támogatásával megkezdõdött a Tóbiás Projekt! Nem terveztünk túl sok pénzt rákölteni, csak már nyakunkon volt a vizsgáztatás és gatyába kellett szedni a gépet. Ez végül is addig fajult, hogy elhatároztuk, teljesen rendbeszedjük! Szomszéd össze is írta, hogy miket kell hozzá megvenni. Fel is mentünk az akkor számomra

még egyetlen boltosként ismert Hudákhoz. Ezt kétszer meg is ismételtük, és végleg majdnem annyit otthagytunk nála, amennyiért a gépet vettük. Új sárvédõk, küszöbök, 1.6-os henger-dugó szett, fékek, stb-stb-stb…

A mocit kikaptuk és a kasztnit elvittük lakatoltatni. A szakinak annyira megtetszett a bogaram, hogy erre õ is vett egyet (egyenlõre még feléledés elõtt áll). Kiváló munkát végzett, jó áron (52-t kért)! Majd jött a fényezés, amivel eszméletlen megszívtam. 200-ért kaptam egy olyan festést, hogy ha hozzáérek lehull (kis túlzással). Jó festék (Du pont), szar munka. Majd visszakerült a kicsike a szomszédba, ahol a végsõ, fõbb simítások jöttek. Eleinte egész jól haladt, majd volt, hogy csak napi 1-2 órát dolgozott rajta. Nem is lett kész a beígért dec. 20.-ai vizsgáztatásra. A végére persze fogyott a türelme, és eléggé össze lett csapva, de az már így van! Az a legjobb munka, amit az ember magának csinál. Nem tudott rá vigyázni, a vadi új metálfényt több helyen is leverte, megkarcolta. BÖ! Végül is januárra kész lett, és le is vizsgázott szépen. Azóta én csinosítgatom, próbálom helyrehozni, amit a szaki elb*szott.

Szóval a felújítás összege mára meghaladta a 800 ezret, de pl. még nincs új üléskárpitozás.

KÉPEK a felújításról: http://www.kep.tar.hu/vidajoci/50012327#2

Most garázsban várja, hogy kitavaszodjon, és mehessünk a következõ rajzásra!

Az idén sokkal több találkozó és kirándulás van tervbe véve, csak gyõzzem a 8-10 licis éhét az öregnek!

Ja! Hogy másik gép? Kösz nem! Egyenlõre! Talán ha lesz elég pénzem, és már nem tom mire költeni, belevágok egy Ghia projektbe is. Az én Tóbiásom megmarad az örökkévalóságnak és nekem! :-)
 
Bogaras üdvözlettel,
Vida József
(Leon)

Image Image Image Image Image Image Image Image