Na és miért éppen olasz autót?

Akkor tollat ragadok én is és leírom miért is nem lettem bogaras, csak „bogaras” J Nekem biza Fiatom van, méghozzá egy 67-es 850 coupé személyében, aki a keresztségben Lola nevet kapta, de Milka SC-re is szokott hallgatni.

Hogy miért is pont Fiat? Jogos.

Akkor szaladjunk vissza olyan 7 évet. amikor is megvettem második Trabim, egy 903 köbcentis Fiat aggregáttal átépítve. Minden ismerõsöm, barátom és én is közösen imádtuk ezt a kis kék rakétát. Én leginkább a motorja miatt. Feltett szándékom volt, hogy rendes Fiatot faragjak belõle. Ebbõl született 5 éve az Uno, aminek magyarul igen találó neve is van…halálosan unalmas. És úgy 2 éve tört rám a nagy agyalás, hogy mi is legyen helyette. Miután álmodtam olyat, hogy visszavásárolom az én kék villámomat, úgy éreztem a helyzet egyre fokozódik, mondhatnám drámaian feszül. Nézelõdtem a neten, rátaláltam a Fiat régi típusaira, és újra beleszerettem a 850 coupéba, amit kisgyerekként nyáron idõnként láthattam a szomszédban. A gondolatot mindig hamar elvetettem, mert már a 15 éves Fiat is rendelkezik annyi nyûggel, hogy ebbõl kiindulva nehezen bírtam elképzelni milyen is lehet egy 30 fölöttinél.

Aztán eltelt több mint egy év, és nem is gondoltam rá, mígnem 2003. tavaszán összehozott a sors a népautós topik táraságával. Ekkor már visszafordíthatatlan folyamatok indultak el, én ugye le a lejtõn :)

Jött a nyár, és megrendeztük az elsõ Népautó Találkozót. Úgy alakult, hogy a rendezõi feladatokra tökéletesen alkalmas leszek, mivel off kocsival megyek. Ott ismertem meg személyesen Partizánt, Pityubácsit, Bittymakkot, Stonement és sok bogaras, minis, kacsás, rönyós cimborát. Nem kis dologba vágtam a fejszém, ugyanis életem elsõ autóstalálkozóján mindjárt rendezõ/lebonyolítóként csöppentem a mélyvízbe.

Aztán jött a nyár, mentem Bogár meg Mini találkozókra, és részévé lettem az SZMB-s, késõbb már vudubabás társaságnak, akikkel felejthetetlen élményeim voltak nyáron/õsszel/télen, jövõre…

Nade kicsit vissza az idõben, egészen 2003. júliusra. Partizán kellõ határozottsággal közölte, itt van 3 db. 850 coupé a netrõl, tessék egyet választani és megvenni, mert nekem ilyen kell és punktum :) Persze a 3-ból 2 nyaralt, egyet meg is néztünk Parti bácsival, ami enyhén szólva széthullóban volt 250-ért, de szerencsére a srác szemefénye volt, és eladni sem akarta igazán. Egy augusztusi reggel azonban Pityubá arra lett figyelmes a Bartók-Hamzsabégi sarkén, hogy nini egy coupé Lentének, és még eladó is! 1 hétig minden éjszaka úgy mentem haza, hogy megnézegettem, volt, hogy reggel munkába menet is. Csinos, karbantartott példánynak látszott, egy hibája azonban volt. A színe inkább érdekes mint szép, szóval lila, na. Augusztus 19-én Pityubácsi segédletével (aki gátlástalanul alkudott) elhoztuk a kicsikét. Tettünk is nagy kört a városban a 45 fokban feltekert fûtéssel. Hát ja, a gépet még szokni kellett.

Élveztem minden percet, amit ennek a kis sportrakétának a kormányánál tölthettem. Bárhova mentem, elleptek a kíváncsiskodók, a rendõrök csak azért igazoltattak, hogy megnézzék közelebbrõl is  az én Lolámat. Akkor igazán éreztem már, mennyivel kerekebb így az élet! :)

Aztán Lola drágaságom késõ õsszel leköltözött HuG mesterhez, aki minden kisebb és nagyobb „baját” orvosolta. Kiderült, felújított és még bejáratós a motorja, a kasztniján minden lemez még gyári, és nem is rohad! Már csak némi fékprobléma kiküszöbölése és elektromos ördög elûzése van hátra, és repülhet a szekér tovább.

Ha nagyon elborul az agyam, veszek neki kistesót is egy 500-as fityó személyében.

Hiába, ha már elindultam a lejtõn…

Eljött a õsz, ideje volt újabb találkozót szervezni, egy kisebbet, amolyan kirándulósat. Menjünk át Párkányba felkiáltással el is indultunk egy hideg, szeles õszi vasárnap bevásárolni a szlovákokhoz, majd RoverSD1 vendégszeretetét élvezhettük mintegy 25-en hazafelé jövet.

Persze az én kis fityóm egy saroknyit eljutott, majd elszakadt kuplungbowdenre hivatkozva feladta a túrát, haza kellett hozni, és mehettem unoval népautós kirándulásra. Szóval lány a lelkem, hüle, hisztis… konstatáltam.

Aztán 1 hónap múlva nem bírtunk magunkkal, és megrendeztük szilveszter elõtt a második Népautó Találkozót, amin immár 65 autó és gazdái, mintegy 80 ember jött ki a Városligetbe megfagyni. Kicsit kétségbe is voltunk esve a nagy tömeg láttán. Nagyon sok új és baromi lelkes népautós kollega jelent meg. Kicsit meg is részegülhettem a sikertõl, mert hazaérve összeestem és elaludtam. Ja, mert hajnalban értem haza HuG-tól, mert nem sikerült életet lehelni a kis hisztis motorjába, tehát ezen a talin sem tudtam képviseltetni az olasz vérvonalat L De a következõ talin már az én kincsem is ott lesz, ha kell most már a hátamon viszem el! :)

Akkor tavasszal találkozunk!

Ciao: Lente

(folyt. köv. egy 850 coupé bemutató keretében)