2024. március 19, kedd     József és Bánk

Bejelentkezés



Keresés


Francia (tor)túra Nyomtatás E-mail  
Írta: WOB978    2010. január 07. csütörtök, 16:39

Valamikor réges-régen mikor még pénz, hírnév, csillogás, no meg a benzinár sem számított arra az elhatározásra jutottunk, hogy a közeli találkozók után tényleg messzebbre, Franciaországba menjünk. Akik kis csapatunkat ismerik, sőt az egyik járművet is azok tudják nem biztos, hogy kéjutazásra indultunk.

Mivel Tamás barátom busza mindenhova elment de hát lássuk be voltak hiányosságai pl. a harmadik sebesség, a nem működő ablaktörlő, a nem túl jó állapotú kaszni, amin a gitt és színes festék sokat segített igazi hippi busz lett, a beázó tető a csak kívülről nyitható jobb első ajtó, stb., ehhez képest Viktor barátom t2-se luxus limuzin volt. Manapság milliókért készített autókkal nem mernek indulni hosszabb útra emberek. De hol marad az élmény a kaland. Szóval 1996 májusára összeállt a kis csapat, 10 fő meg két busz formájában. Május 22-én du. 5 körül elindultunk a nagy útra, várt ránk úgy 1600 km és jó néhány határ. Ne feledjük még minden határ létezett minden országban más pénz volt. Miután elmondtam Tamásnak indulásnál, hogy buszának forgalmija nálam maradt „majdnem megvert” mivel az indulás előtti két napot a rendőrségen töltötte, hogy új forgalmija legyen. Első nagyobb megállónk ahol technikai szünet is volt Hegyeshalom. Mivel akkor még olcsó benzint vételeztünk, buszunk pótbusztankjába tankolva benzinszag lett a buszba, gyanús lett a dolog, kiderült hogy a jeladót elfelejtette Tamás visszarakni így jó néhány liter a busz padlójára került, ami a komfort növelő padlón lévő szivacs életébe került. Miután B.László nagykorú (még nem alkatrész-kereskedővel) megitattunk egy doboz tonikot, Tamás a dobozt, szétvágta és a nála lévő kétkomponensű ragasztóval, beragasztotta vele a jeladó helyét. Majd feltankoltunk úgy 140 litert és átléptük a határt. Eseménytelen út után Salzburgnál átléptünk Németországba megvolt több mint 500 km és két határ. Néhány órai buszozás után szerettünk volna visszalépni Kufstein-nél ami némi problémába ütközött. Mondhatnánk, raboskodtunk, mi is mint eleink. Kezdődött Jenci barátunk kedves szavaival, aminek eredménye félreállás és a csomagok szétszedése lett. Majd miután egy zárt helységben találtuk magunkat a zsebeink átnézése következett. Lecsó bicskáját szétnyitották, és egy tükörlaphoz ütögették (negativ eredménnyel) majd jöttünk szépen sorban, mígnem eljutottunk Tüfühöz, aki a zsebéből egy átlátszó kis zacskót vett ki fehér porral és az asztalra helyezte. Hansnak elkerekedtek a szemei a kerek szemüvege mögött plusz szőke tüsi haj csak a csizma a bőszáru nadrág, na meg egy-két jelzés kellet, volna rá és mindjárt a 40-es évekbe, éreztük volna magunkat. Kérdő tekintetére Tüfü szépen elmutogatta, hogy beledugja az ujját a porba, és a szájába teszi. Ekkor elvitték a zacsit vegyelemzésre. Hozzá kell tennem, hogy a zacsiban szalicil volt mivel Tüfü barátunknak fájt a foga és ezzel csillapította a fájdalmát. Negatív eredmény után, amint megjött tovább folytattuk utunkat. Ezután Samnaun-nál elhagytuk Ausztriát a senki földjére lépve ahol egy kis bolt és két benzinkút volt. Ekkor már vagy 22 órája voltunk úton. Ismét telitankoltunk, majd egy kis technikai szünetben karbi javítás volt, mert eresztett. De hát ez nekünk nem akadály. Visszaléptünk ismét Ausztriába és folytattuk utunkat. Aztán miután átléptük megint a határt és ismét Németországban voltunk. A határon a biztonság kedvéért a német elkérte buszunk forgalmi engedélyét. Tamás benyúlt a belső zsebébe és elővett egy marok forgalmit. A német kérdő tekintetére elkezdte sorolni, hogy az egyik a buszé, egy másik a bogaráé, aztán egy másik bogáré egy a motorjáé és végül egy, ami szintén a buszé volt de ezt nem mondtuk ekkor, ugyanis a német benyúlt az ablakon rámutatott a forgalmira és annyit mondott hogy az meg a helikopteré, természetesen helyeseltünk. Így 23.-án du 6 körül a Bodeni tó partján voltunk. Továbbhaladva próbáltunk a német-svájci határon lavírozva továbbjutni nyugatra. Aztán következett egy kis technikai szünet mivel nem nagyon működött a kuplung. Ekkor már vagy 26 órája voltunk úton. Elhagyva az utat az erdőszélen megállva Tamás kivette a motort. Szerencsére csak a kiemelő villa görbült el és vissza lehetett kalapálni bár már akkumulátorról akarta hegeszteni egy pénzérmével. Amíg a szervizelés történt majdnem bennünket is meg szervizeltek. Mindenki a dolgát végezte itt meg ott aztán megjött Tüfü az „első kenéssel” és mi szétrohantunk. Kiderült vaklárma volt. Az unatkozók neki álltak egy bumerángot dobálni, amiből Jenci is kivette részét sikeresen, feljuttatta egy fenyő tetejére. És még volt egy dobása! Leszedtük és ment a dobálás. Mígnem Jenci ismét dobott. Ez úgy nézett ki, hogy az úton a kanyarban ahol az erdő szélén álltunk jött egy autó egy kamion és jó néhány motoros a „helyi pokol angyalai”. Szóval Jenci dobott az autó elrántotta a kormányt a kamion is és sikeresen a motorosok közé hajtott. Tökéletesen nem tudom az eseményeket rekonstruálni, mert nem arra figyeltem, másrészt mikor a motorosok megálltak akkor meg mi futottunk az erdőbe és mutogattunk Jencire, hogy ő volt. Szerencsésen túlélte mindenki, és sérülés sem történt. Viszont Jencit örökre eltiltottuk a bumerángtól. Motor ki, vissza, mindezt 1 órára vállalta Tamás. Végül is 1 óra és 20 perc volt. Indulás tovább. Miután majdhogynem elkevertük magunkat az éjszakában sikerült belefutnunk egy rendőrségi ellenőrző pontba ahol, mint a filmeken géppisztolyos rendőrök, szöges akadály, autók, helikopter volt de akadály nélkül túljutottunk rajta. Majd valamikor az éjszak folyamán épp a sötétben álltunk valahol az út szélén mikor egy autó állt meg mellettünk kiszállt belőle egy férfi meg egy nő. Megmutatták a bilétájukat ők a német rendőrség. Kérdés hányan hova miért és hol vannak az útlevelek. Miután kaptak egy párat a férfi beült az autójukba lerádiózni őket én a nővel próbáltam meg szótérteni egy térképpel, hogy merre vagyunk stb. Miután nem jutottam dűlőre vele, térkép nélkül próbálkoztam. Természetesen zsebre tett kézzel mégiscsak éjszaka volt. Erre közölte velem, hogy vegyem ki a kezeimet a zsebemből, mert rosszra gondol, és fegyver van nála. Erre én feltartott kezekkel megálltam az út szélén és Tamásnak mondottam, hogy mi van. Az ő javaslata az volt hogy mindenki feltartott kézzel feküdjön az útra. De aztán végül nem tettük meg, nagyjából megszámoltak minket mivel a két busz között kolbászoltunk állandóan aztán megkérdezte Tüfüt, hogy hol van útlevele. Tüfü mondta hogy a táskájában, az első öt perc, amikor kereste és nem találta még vicces volt….. Aztán újabb néhány perc múlva a nő tőlem is megkérdezte, hogy hol van az útlevelem. Mondom a táskámban és ott volt, ja meg persze Tüfüé is. A francia határt simán átléptük. Eseménytelen út után, amin csak annyi történt, hogy aludtam mikor is az egyik körforgalomban kinyílt az ajtó, ami csak kívülről volt nyitható, és aminek dőlve aludtam és így majdnem kiestem de Tamás még idejében elkapott és visszarátott csak a kispárnám maradt el de Viktorék felszedték. Egy másik körforgalomban meg eltűnt az a tábla, amit odáig követtünk. Visszamentünk két körforgalmat és újra kezdtük. A körforgalom azért jó, mert mi addig megyünk ilyenkor körbe, amíg pontosan meg nem állapítjuk, hogy merre kell menni. Nem mi tévedtünk a tábla nem volt ott de megtaláltuk a helyes utat. Május 24.én reggel úgy 38 órai utazás után Ancy-le-Franc-ban voltunk. Tamás vezetett végig alvás nélkül csak úgy az utolsó 50 km adta ki a kezéből a volánt. Mondhatjuk mi voltunk az elsők. Amíg gyűlt a nép találtunk egy múzeumot ahol öreg járművek és autók voltak. Itt a belépőre elsütöttem egy régi 10 frankost amit a hölgy miután rájött hogy nem jó, a mit sem sejtő Tüfünek visszaadta. Persze ebből a boltban némi problémája akadt, amin jót röhögtünk. Sok sört is vettünk. Amitől Dugó és Tamás/Tüfü igencsak jól érezte magát, mígnem rájöttünk, hogy mindezt alkoholmentes sörrel tették. A péknél mindennap vettünk friss bagettet a boltban sajtokat. Péklány szemet vetett Tamás barátomra de nem adtuk őt. Fater meg Ákos olcsó virsli konzerveket vettek a boltban jó párat, hogy milyen jó lesz. Aztán később kiderült, hogy bébirépa konzervek voltak.
Ja igen a találkozó. A találkozó a kastély parkjában volt nagyon sok szép és nem szép autóval. Rengeteg franciával persze voltak svájciak és németek is. Volt minden mi szem szájnak ingere. Két öreg paraszt hozott 2 schwimmwagent is. Valószínű még a háborúban mentették meg őket. Tippelésünk szerint biztos, hogy ezer autónál több volt de mivel sorszám nem volt csak karszalag így csak tippelni tudtunk. Természetesen péntek du elkezdett esni az eső és vasárnap du-ig esett is. Igen erőteljes sárdagasztás lett belőle. Miután a tali véget ért elhatároztuk, hogy elmegyünk Párizsba. Hétfő délelőtt indultunk persze nem autópályán költségcsökkentés miatt. Bár nem én voltam akkor a „mitfárer” néhány tíz km tévedtünk. Pozíciómba visszatérve szerencsésen megérkeztünk Párizsba. Buszokat betettük egy mélygarázsba sétáltunk a Szajna parton megnéztük a Notre Damot és az Eiffel tornyot. Majd hazafelé busszal megnéztük a Diadalívet, persze a hozzátartozó vagy nyolcsávos körforgalmat is. Ahol mivel nem mertünk tolakodni egyre beljebb jutottunk. Mikor a Diadalívet vagy nyolcszor kerültük meg az a két motoros rendőr akik, békésen beszélgettek az egyik sarkon. Gondolták, hogy annyiszor néztük már körbe, hogy nem akarjuk többet így egyikük bejött értünk és szépen kivitt bennünket. Este elindultunk hazafelé. Első akadály a határ volt ahol körbeálltak minket a határőrök, és ahogy már megszoktuk, szétszedtek minket. A buszban a polcon találtak alufóliában néhány kocka ezeréves csoki darabot ennek nagyon megörültek. A zsebek ürítésénél, mindenkinél volt Eiffel torony belépő, na meg volt egy spec képeslapunk is, amit látva nagyon örültek és elengedtek bennünket. Eseménytelen út után Samnaun-ba már nem jutottunk fel a szelepek már nagyon csörögtek. Úgyhogy ott aludtunk az út szélén nagyon hideg volt. Havazott is. A másik busz felment tankolni de csak az automata kút üzemelt. És ha már ott voltak meg egy svájci rendőr is, akkor igazoltatta őket. Tamás meggyújtotta a benzin főzőjét majd mikor elaludt, akkor beleejtette a bakancsát. Füstre és bűzre ébredtünk. Reggel vettünk olajat meg benzint és irány Pest. Az egyik városban B. Lacival bementünk a boltba vásárolni mire kijöttünk a többieknek nem volt útlevele elvitte a csendőr. Mikor visszajött Jenci említette, hogy tőlünk nem kérte el. Így azokat is elkérte de nem engedtem elvinni, így csak lerádiózta őket. Utána sorba kellett állnunk és lefotózott minket. Majd elengedett bennünket. Az autópályán megálltunk egy benzinkúton víz,wc fog- és egyéb mosásra. Ahonnan futva távoztunk többek között, azért mert be kellett tolni a buszt másrészt, mert egy osztrák csendőr zavart bennünket. Az autópályán kísért minket, mígnem elértünk egy alagútig. Már örültünk, hogy megszabadultunk tőle mikor is az alagút túloldalán várt bennünket egy másik és az kísért tovább. Már nem is emlékszem mikor hagytak el bennünket. Bécs környékén még volt egy kis technikai szünet a benzinkúton kukáztunk kartonpapírt, és abból vágtunk szelepfedéltömitést. Végül is 28-án este szerencsésen megérkeztünk.


Szereplők buszok szerint: A.Tomi, Tüfü, Lecsó, Dina, Én. Másik busz: Viktor, Fater, Dugó, Jenci, B.László