2024. március 28, csütörtök     Gedeon és Johanna

Bejelentkezés



Keresés


Elmélkedések Nyomtatás E-mail  
Írta: Administrator    2007. január 31. szerda, 23:02

Partizán: A bogarak halhatatlanságáról
Ahogy az itteni fejleményeket nézem, igazam lesz azzal a tanmesével, amit a barátnõmnek adtam elõ.
Az ember vesz egy lepukkant gépet, azt mondja, hogy ez ám az igazi.
1. Rat Look
Aztán elkezdi törni a fejét, úgy gondolja, hogy a kopottas gép zseniális felújítási alap. El is kezdi. Sok-sok százezer (millió), egy halom korabeli extra
2. Resto Look
Aztán rájön, hogy mehetne jobban is a gép, jönnek az új felnik, ültetés:
3. Resto Cal Look
Aztán leszed minden extrát, mert azok árából lehet megvenni az empi és a gene berg cuccokat, eltûnnek a díszlécek.
4. Cal Look
Jön egy kis technikai malõr, a motor megfekszik, ráadásul a festés szépsége is kopottas, ezért a kocsit félreteszik egy kicsit késõbbi helyrepofozási szándékkal.
Persze ebbõl nem lesz semmi, mert építkezni kell, jönnek a gyerekek sorban, az astra melegebb télen (ugye a tuning miatt nem kellett volna kiszedni a hõcserélõt:).
Aztán jön valaki, aki észreveszi az évek óta utcán pihenõ gépet, megragadja a rozsdafoltok csúnyaságát messze túlszárnyaló bogibáj. Egyre többet õgyeleg arra, szabadidejének egyre nagyobb részét azzal tölti el, hogy a neten bogaras oldalakat nézeget. Végül rászánja magát és tesz egy fecnit az autóra. A tulaj, akinek mindig összeszorul a torka, amikor a hervadó bogira néz, ennek persze megörül (no, az se mellékes, hogy meg tudják majd venni a szekrénysort). Hamarosan nyélbe is üttetik az üzlet, elõkerül egy aksi, hatalmas füstfelhõk közepette nekilódul a géppel az új tulaj, hazáig legalább ötször, általában a legkényesebb helyeken (körforgalom, benzinkút) lehal a gép. A szopások hatására kialakul a kölcsönös egymásrautaltság tudata. Otthon néhány hét szívás után irány a való világ. Az ismerõsök tágra nyílt szemmel néznek, a tulaj pedig büszkén magyarázza, hogy neki milyen frankó gépe van:
Rat look...


BlackP senior: Elsõ bogaras élményem
Elég régen történt, hogy akkori munkahelyem megcsípett egy tesztmelót: a Hungaroringen kellett sebességet mérni a boxutcában. Persze mindenki a vasárnapi versenyre hajtott, nekem naná, hogy a péntek délelõtti szabadedzés jutott. Kollégám V..y Gábor uszodakorlátkék Bogarával mentünk ki a Ringre, kaptunk pályabírómellényt, 1-2 méterrõl csodáltuk a gépeket, az ügyeletes világbajnok Damon Hill-t és a Benettont hajtó Schumachert (szóval nem tegnapi a történet). A körön belül a kamionok közelében parkoltunk, így meg kellet várni az edzés végét, hogy hazamehessünk. Beülvén a Bogiba, Gábor kijelentette, hogy márpedig õ megy egy kört a Ringen. Én az anyósülésrõl videóztam, a fõnökünk meg hátul sivítozott, hogy ne olyan gyorsan (!!!). Nem tudhatta szegény, hogy a szimulátorból kívülrõl tudjuk az összes kanyart:) Na és most jön a lényeg: a nézõtér még tele volt félrészeg némettel, akik a Bogár láttán olyan ovációban törtek ki, mintha mi nyertük volna a futamot. Mi persze büszkén integettük ezerrel kifelé a Bogiból. Akkor éreztem elõször, hogy a Bogi nem egy autó, hanem életforma, szimbólum, kultusz, stb.
video az eseményrõl: A Letöltések alatt, Videók kategória, "Blackp család Hungaroringes videója 1" és "Blackp család Hungaroringes videója 2"



BlackP senior: Egyetlen, politikai fórumba írt hozzászólásom az emlékezetes Kossuth-téri nagygyûlés - amin, mint tudjuk sokan voltak, de lehet, hogy nem elegen - után másnap

Hát igen!
Szombaton én is OTT voltam. Elõször el sem akartam menni, de a fiam rábeszélt: ezt nem lehet kihagyni.
A távolabb lakók korán kezdtek el gyülekezni, már ment az egész, amikor még mindig jöttek újak. Sokan ünneplõben, feldíszítve, többen a hétköznapok enyhén piszkos kopottságában, de lelkesen. Volt zászló, szalag is persze, néhány nemzetiszínû, a vidékiek olykor táblával jelezték lakhelyüket. A hangulat leírhatatlan, a lelkesedés magával ragadó: betöltöttük az egész utcát, de a járókelõk ezúttal mosolyogva tûrték a forgalomkorlátozást, még a közeli ablakokból is vidáman integettek, fényképeztek. Eddig ugyan szkeptikus voltam, de ez a mostani összejövetel bebizonyította: köztetek a helyem! IGEN! Szombaton országos Volkswagen Bogártalálkozó volt Budapesten.

Partizán: Miért fogynak a bogarak
Elmerengtem mostanában, hogy hány (családi) kedvenc végzi roncstelepen. Mi történik általában?
Az, hogy a nem is kevésért megvett és karbantartott gépet egy kicsit félrerakják. Persze nem végleg, de hát olcsóbb a szolgálati autó, vagy ha az asszony kierõszakolta a suzukit, akkor használjuk már azt. Néha elég annyi, hogy a lámpánál beköpte a gyertyát és megállt, égni kellett. A tulajban nem az tudatosult, hogy megspórolt éveken át egy csomó pénzt a kötelezõ szervizeken, hanem az, hogy bizony-bizony öreg az autó. Rendbe kell hozni, de addig is le kell rakni. Meg is születik a nagy álom, hogy a motorgeneráltól a kasztnisig, fényezésig, kárpitosig, miként lesz nagyon-nagyon rendbetéve. A gond csak az, hogy elmegy egy, majd még egy tél úgy, hogy még csak egy néhány négyzetméteres nájlondarabot sem kap a gép. A príma német anyag azért állja a sarat, de már a megmozdítása is gondot jelent, a közterületfelügyelet is jelzi, hogy egyre inkább roncsként tekint az autóra.
Aztán jön egy pár bátortalan megkeresés. ÿltalában olyan frissjogsisok, akiknél az autó még több egyszerû használati tárgynál. Számukra nem a fûtés a lényeg, hanem a lélek. A kisugárzás, az egyéniségként szerepelni az utakon. A régóta stírolt, hervadozó bogártól persze elzavarják, hogy az nem eladó, vagy mondanak egy olyan árat, amitõl minden jóérzésû ember nyom egy hátast. Különleges extraként mutatják a házigány megoldásokat, nyilvánvaló, hogy az ablakgumik nem fogják a vizet, karcos a szélvédõ, kivágva az összes kárpit, a magnó helye, ott a nem mûködõ márkátlan kazettásmagnó. Troligombbal mûködik az indítás, a kutya kiharapta az ülést, mégis az érzelmi kötõdés megvan, erõsödik.
A motort persze nem lehet beindítani, mert a akksi "éppen" nincs kéznél, a gumik a sok éves állás miatt tönkre vannak menve. A vevõjelölt alkudni próbál, amire felháborodás a válasz, hogy annyi pénzért vegyen inkább biciklit, vagy valami szocialista roncsot. A német csodáért ennyit kínálni valóságos bûn a tulaj szemében.
Az elválás disszonáns. Egy bogarassal kevesebb. Mondhatjuk megmenekült a sok százezernyi kiadástól, az elhúzódó csalódástól valaki. Persze "megmenekült" egy közösségtõl, egy csomó havertól, a szabadidõ aberrációtól mentes eltöltésétõl, attól, hogy legyen a mindennapjainak egy olyan szelete, amely létével kérdõjelezi meg azt a mai törvényszerûséget, hogy szükséges néhány évente lecserélni mindent, ami a közvetlen környezetünkben van.
Néhány hónapig persze még számolgatás van, az érzelmek nehezen engednek, de aztán gyõz a ráció, egy tizenegynéhány éves autó megvásárlása, a bogarazás nem tûnik többnek, mint múló szeszély.
A bogárra pedig újabb tél jön. A tulajnak felújításon jár az esze, de már a fürdõszoba, konyha van napirenden. A hajdani családi kedvencet meghírdetik. Lemossák, felfújják a gumikat, akksit töltenek. Az ár már töredéke annak, amit pár hónappal azelõtt kértek, de még így is irreálisan magas annak, aki egy kicsit is ért ehhez a márkához. Néhány értékközeli kínálat persze sértõdést vált ki. Többen még szép felújítási alapot látnak a gépben. De a tulajdonosi büszkeség erõsebb, az eladási kísérlet dugába dõl. Megcsináljuk inkább magunknak, dönt a család...
Aztán a gumi újra leereszt, az akksi lemerül, a fák lehulló lombja befedi a bogarat. Egyre több jelzés érkezik, hogy a "roncsot" szállítsák el közterületrõl. Aztán apu a neten keres egy céget, mindegy mennyiért, csak vigyék, mert kell a parkolóhely az új kocsinak. Pár nappal késõbb felvonyít a flex. Egy önindító, egy dinamó, néhány apróság. Ez minden, ami használható lett a gépbõl. Azt csak remélni lehet, hogy a családi kedvenc szelleme visszatér a családhoz és álmatlan éjszakákat okoz azoknak, akik szeretettel leplezett zsugoriságukkal a halálba küldtek egy bogit...
Ezt csak azért írom, mert néhány hónappal ezelõtt kínáltam egy összeget egy bogárért. Választ sem kaptam, most pedig azt olvasom, hogy néhány ezer forintnyi cuccot próbálnak kiárulni belõle...


Pitecus: Hugi ragaszkodó bogija
Ma Húgomék szerették volna eladni a bogarukat. Telefonált a vevõ, hogy elmegy megnézni Dudukát. A sógor fogta magát lement, hogy menjen vele még 1 kört. Visszajövet leparkolt a kocsival, 10 perccel késõbb jött a vevõ. Lementek megnézték, teccik. Mennének 1 kört, de a kocsi meg se nyekken. Vevõ el. Tök égés. Vontatás a szerelõhöz, majd 10 perc után a felkiáltás:
Megvan a hiba. 1 saru eloxált és félig lecsúszott, ezért nem volt indítás.
Lehet, hogy Dudu ragaszkodna a gazdijához???


KIZS: Egy busz halála
Olyan 3 éve elkezdtek egy csomó "lakóparkot" építeni itt a környéken. Az egyik ilyenhez kivittek egy csilli-villi alsó-indexes kisbuszt, hogy abban aludjon az éjjeli õr. Sokat nézegettem a buszt, elég szép volt. Kilakatolva, megcsinálva minden. Fél év múlva a belseje úgy nézett ki, mintha bombát robbantottak volna benne, de a kasztni még tartotta magát. Kb. 1 év múlva lassan véget ért az építkezés. Ekkor megszólítottam ott egy fõnöknek kinézõ embert (kiderült, hogy õ a vállalkozás tulajdonosa), hogy nem adják-e el a kisbuszt.
Nem adták.
Aztán pár hónapig a busz ott rohadt az építkezési területen, gyakorlatilag ablakig a sárba süllyedve. Közben körülásták árokkal, körbekerítették betonkerítéssel.
Egyszer csak a kisbusz már a kerítésen kívül volt. Szemmel láthatólag valami traktorral tépték ki a sárból és vonszolták keresztül az árkon és a kerítésen. Belökték egy bokorba.
Ekkor még utoljára odasétáltam és elszörnyedtem. A másfél éve még csilli-villi kisbusz olyan szinten szét volt rohadva, hogy a tolóajtó felöli oldalon végig befért a kezem a kasztni és az alváz közé. A belsejében meg már hányni sem volt gusztusa a helyi kisebbségnek.
Ott állt-álldogált, szépen belepték a graffitik, lelopkodták a még használható dolgokat (alsó index, lámpabúra, hátsó lámpa, üvegek, kerekek).
Aztán egyszer csak eltûnt.
Sejthetjük hova...

Malacgazda: Régi autó, új autó
A családi (elsõ számú) kocsinak is alkalmazható rég(ebb)i autók esetén - ilyen a bogi, a Golf I, a Renault 4, Mini, de mondjuk agglegényeknek/leányoknak, mindenesetre legalábbis kölkek nélkül a Fiat 850 is ilyen lehet - azonban szerintem igenis megfontolandó és alternatívát jelent, hogy az ember költsön mondjuk egymilliót a kocsijára megvétellel együtt. Ekkor ugyanis lesz egy garantáltan üzembiztos autója, ami még nagyon sok évig autó. És a millió ráköltésével együtt is sokkal-sokkal jobban jött ki, mint mondjuk, ha vett volna egy új Suzuki Ignist!!! Ugyanis az Ignis több, mint kétszer ennyibe kerül, a fenntartása jóval drágább (olcsó bontott alkatrész+SZMB+haver szerelõ kontra szervizkönyves szerviz vagyonért+harmincezer forintos visszapillantó), és mondjuk 6-8 év múlva már kuka, szemben a 10 év múlva még mindig vidáman rohangáló bogárkával/minikével/rönócskával/fiatkával. És akkor a presztízsértékrõl meg most nem is beszéltünk, mert van, akinek az is számít, és mondjuk egy gyönyörûen rendberakott 850SC-bõl kiszállni sokkal nagyobb presztízs, mint teszem azt akár egy A6 Audiból.
Egyszóval szerintem sok esetben összesítve és hosszú távon megéri....

Leon1303: A soproni reklám bogaras szemmel...
Nincs új autóm. Nem vagyok egy Schumacher és nem hordom magammal az autómentõk számát. A világ legszebb és legnagyobb számban gyártott autóját vezetem, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok amikor azt mondom, boxer motor. A mi gépeinket levegõ hûti, és nem örülök, ha az emberek összekeverik a gyújtássorrendemet. Büszkén gondolok a Perecablakosra, az Oválra, a T1-es buszra és a Karmann Ghiára. Szeretem az AS21-es blokkot, a W110-es tengelyt, a dupla 40-es Weber-t, és a Kadron kipufogót. Itt élek Európa szívében! Autós találkozóban mi vagyunk a császárok, és igen is nálunk vannak a legrozsdásabb verdák!
BOGÁR, én így szeretlek!


Varjuk a te véleményedet is!
Ird meg a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. e-mail cimre, vagy forumon privibe az egyik adminnak (a nevuk a taglistaban pirossal van irva)