2024. március 29, péntek     Auguszta

Eseménynaptár

H K S C P S V
26 27 28 29 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Bejelentkezés



Keresés


OR londoni kirándulása Nyomtatás E-mail  
Írta: Administrator    2007. július 19. csütörtök, 03:02

Egy ideig csak félvállról foglalkoztam a gondolattal, de akkoriban már világossá vált elõttem, hogy nem maradt más választás, vissza kell menni Londonba. Hat hónapja nem volt munkám itthon, és azon kívül sem volt sok minden, ami ide kötött volna.

Írtam az ismerõseimnek Angliába, akik postafordultával elküldték a meghívólevelet. Elhatároztam, hogy július 20-án vasárnap nekivágok az útnak a Bogesszel. Az indulás elõtt felírtam egy lapra hányas számú autópályákon fogok haladni, és mely nagyobb városokat érintem majd. Igaz egy évvel azelõtt megtettem már ugyanezt az utat egy másfajta autóval, de ezúttal sem akartam eltévedni.

Reggel fél kilenckor gyújtottam be a rakétákat. Mivel közel lakom az osztrák határhoz, ezért az elsõ tankolást Ausztriában intéztem. Ezen a nyáron erõs volt a forint, de így is 25%-kal olcsóbb volt a benzin sógoréknál, mint nálunk. Fél tizenegykor voltam Bécsnél. Kezdett meleg lenni. Linz után bekerültem egy dugóba. Az ok: egy csúnya baleset, felismerhetetlenségig szétroncsolt sárga sportkocsi, helyszínelõk, vér, tragédia. Miközben lépésben araszoltunk a kilométeres kocsisorral, elkezdtem aggódni a hûtés miatt (az aszfalt felett lehetett 40 0C ). Nagy volt a megkönnyebbülés, mikor végül meglódultunk.

Este hétre Regensburgba értem. Gondoltam hasítok még egy kicsit, aztán ledõlök a hátsó ülésre. „Mivel egyedül megyek és nem a szomszédba, ezért jobb, ha nem várom meg a teljes fáradtságot”. Ezzel jobb nem játszani. Würzburgban tértem nyugovóra, egy parkolóban. Nagyot horpasztottam, reggel fél hatkor folytattam az utat. Úgy nézett ki, hogy nem lesz olyan rettentõ hõség, mint elõzõ nap, ami akkor nekem jó hírnek számított. Frankfurti reptér mellett elhaladva, látva a gépmadarakat döbbentem rá, micsoda forgalmat bonyolíthat le ez a légikikötõ. Aztán úgy tûnt, hogy a Bonn- Köln- Aachen útirányt követve egy- kettõre Belgiumban találtam magam. Kétszer megálltam, félórára szundikálni. Estére szándékoztam a La-Manche csatorna partját elérni. Brüsszel felé közeledve sûrûsödött a forgalom, elhagyva megint gyérültünk. Nem sokkal utána „célegyenesbe” fordultam: Normandia (sok, nagy csata helyszíne a történelemben). Majd Franciaország Észak-keleti csücske, és Calais. Megváltottam a 22.15-ös kompra a jegyet (egy jótanács: éjszaka olcsóbb az átkelés!), hazatelefonáltam, hogy minden rendben, jól vagyok. Utána begurultam a hajó gyomrába. A hajóút alatt mélyeket szippantva, tüdõre vettem a sós, tengeri levegõt a legfelsõ fedélzeten. Doverben beütötték az útlevelembe a turistavízumot. A barátságos forgalom, és az elõtörõ emlékek miatt, éjjel fél kettõre térkép nélkül is könnyen megtaláltam ismerõseim házát Észak-kelet Londonban.

A következõ két hónapban nem sokszor használtam a Bogeszt. Sokkal kényelmesebb a tömegközlekedés vagy a kerékpár (bár ez utóbbi nem egy életbiztosítás). Néhány adat Londonról, kb. 8millió lakos (senki nem tudja, pontosan mennyi), több mint 45ezer utca, 3 nagy-, néhány kisebb reptér, 20ezer pub. Autós szemmel nézve a metropolisz jármûvei, éppoly sokszínûek, mint a lakosai. Feltûnõen sok volt a T2-es busz. Ezek zöme lakóautó, és szinte mindegyik szépen helyreállított. Ja, és itt is villantanak egymásnak a szembejövõ VW-k.

De vissza a történethez! Éppen semmilyen terven nem törtem a fejem a jövõmmel kapcsolatban, amikor egy régi pályázatom „megmoccant”. Beszéltünk telefonon, néhány e-mailt váltottunk, „minél elõbb kellene kezdeni” szólt az óhaj a leendõ munkaadótól. Átgondolkoztam egy éjszakát, és úgy döntöttem, hazamegyek. Elmeséltem a háziaknak a szitut, átnéztem a gépet, és szeptember 12-én, pénteken hajnalban visszaindultam.

A hazaút minden percét is élveztem. Elhatároztam, hogy nem sietek, hisz az egy nagyszerû érzés, hogy egy 34éves autóval végigszánthatom Európát. Probléma nélkül értem haza vasárnap reggelre.

A következõ héten elkezdtem a munkát, és ma már az egész VW-s túra a kontinensen át  egy nagy kaland szép emléke, ami még jobban összehozta az autót és tulajdonosát.

Üdvözlettel:
Páncél Gábor (OR)
Szombathely

2003. október

Image Image