A VAGABusz története.

A naptár 1992-t jelzett, ahonnan érdekes lehet a történet. Ekkor már 4 gyerekem volt, igaz hogy 2 feleségtől, de akkor is az enyémek! Nyilvánvaló volt, hogy a Skoda 105-ös kicsi a családnak, nagyobb autó kell!
Elkezdődött a kutatás, közben a Skoda megszűnt működni, lett egy kispolák. Na ebbe aztán tényleg nem fért el senki és semmi! Közeledett a nyár, jön a kemping szezon, kell egy nagyobb gép!
Telt múlt az idő, s közben "rájöttünk", hogy nemsokára 5 gyerek lesz! Az intenzív keresés meghozta gyümölcsét, találtam jóárasítva egy Barkas buszt ezerötös Lada motorral felspécizve, csak vizsgáztatni, átiratni, stb kellett!
Amikor hazavittük, úgy fütyült a gép, mint a legvérmesebb fradidrukker, Dózsa meccsen! Nekiálltunk cimborával, megcsináljuk! Ki is derült a fütyülés oka, a szivócsonkon volt egy szabad menetes lik, ahol olyan falsot szívott, hogy attól fütyült. Seperc alatt szakszerüen ledugóztuk, jöhet a próbakör, irány a város! A Lada motor-Barkas váltó kombó azonnal bizonyított. Az M0-ás NagyDuna hídon jött rám elöször a halálfélelem, amikor kinyomtam a gázpedált már a homlokfalon, de még mindig csak 57km/órával hasított a gép. A kamionok toltak le, szóval be voltam sz@rva rendesen. Mire hazaértem már tudtam, hogy ebbe a vasba se gyereket, se feleséget, de még a kutyámat se ültetem be.
Újra indult a keresés, ekkor a cél min. 7 személyes autó volt.
Internetem még nem volt (azt se tudtam mi az?) így autókereskedés, ismerős, "tud a haver egyet" volt a kutatás alapja.
Így láttam meg egy ismerős autókereskedőnél Tökölön A BUSZT! Csak annyi jött ki az arcomból, hogy ... EZAZ!
Ekkor még telizöld volt, nem volt középső üléssor, de beszámította az ember a csoda-Barkast, és némi készpénzzzel kiegészítve enyém volt a vas. Középső üléssort nagyon gyorsan szereztem egy lepukkant T3-ból, sín felfúr, ülés betol és GO!
Aznap, amikor levizsgázott, átiródott, minden papírmunka lerendeződött derült ki, hogy a nyolcadik ülésre is lesz utas, úton van hatodik gyermekem!
Meg is született, 6 hetesen már kempingezett velünk és a busszal, annyi élmény és kaland részesei voltunk, hogy bele se kezdek a felsorolásába.
Egy dolog hiányzott, a bogaras társadalom! De nem találtam őket!
Aztán 2004-ben ránktört az Internet, így jutottam el életem első bogaras találkozójára, szilveszterkor a Közlekedési Múzeumnál megtartott Fórumos, Népautós találkozóra.
Innen kezdve annak aki Fórumozik, nyílt lap a történetem, igyekeztem megosztani mindent veletek, kihasználva azt a csodát, amit a számítógép és az Internet nyújt nekem.
A Bogárhátu.hu Fórumán azóta sok barátra találtam, a találkozók helye, időpontjai már nem jelentenek gondot.
Mára már felnőttek a gyerekek, élik a saját életüket, de még néha jönnek velem buszozni.