LGT nulla diknap hajógyári sziget

elgété...

természetesen a kezdetektől figyelem működésüket. az első próbálkozás egy zalatnay-lemez volt: azon tesztelték egymást. a teszt eredménye ismert.
jó alaposan felkavarták az akkori állóvizet a műfajban, egy csomó bandára átgyűrűzött a megalakulásuk. abszolút korszerű és új színt hoztak a hazai rockéletbe.
(bevallom, a kezdetekben nekem sokkal szimpatikusabb volt a másik akkori szupercsapat, a taurus, de hát tudjuk, milyen rövid és hányattatott életű volt az a formáció.)

elgété...
az első két lemez: új, progrockba hajló hangzás, tökéletes szövegek, virtuóz, de nem öncélúan virtuóz zenészek, harmonizáló énekhangok, egyéni hangszerelés.
popfesztivál: úttörő a maga nemében, ezért tán még a frenreiszt is érdemes volt beáldozni. somló: telitalálat az a zenebohóc.
bummmm: ismét egy csúcsprodukció. amerikai turné, az akkori szervek keresztbetartása, barta lelépése. james újra egyéni hangot visz a bandába, a tagcserék majdhogynem jót tesznek.
újabb nyugati turnék, a mozdony motorja kiválik, laux nemcsak a szívét és a lelkesedését vette el a bandától, hanem a szöveget is. válság.
dusán egyre jobban pótolja annadoktort, solti vérprofi.
újabb külföldi turnék, számomra nem túl jó választás a karibi zenék iránti lelkesedés. azzal együtt még mindig bőven az európai élvonalban lenne a helyük.
kudarcba fulladt angliai lemez, persze megint keresztbetesznek a szervek. párhuzamos projektek, egy jó csomó előadó a presser-műveknek köszönheti karrierjét.
lassú kifáradás, agonizálás. kár.

elgété...
koncertek: tabán nem lehetett nélkülem. meglepetéshegyek, sose játszották kétszer egyformán ugyanazt a számot (jánoska erre panaszkodott is eleinte, lásd box című könyv)
hol csak négyen a színpadon, hol egy egész vendégcsapat, teljesen mindegy, a tömeg vevő volt rá.
az agonizálás idején persze megritkultak a koncertek is, lassan felnőtt egy nemzedék, aki nem látta őket élőben.
búcsúkoncert: részemről óriási várakozás, majd egy pici csalódás. csalódás, mert úgy nézett ki, hogy tényleg vége. csalódás, hogy ezúttal nem variálták a számokat, a mindenki által ismert verzió ment.
csalódás, hogy a média agyonhallgatta: kijött egy dupla kazetta és egy mono!! vhs. szánalmas.... dévédé azóta sem jelent meg erről a nem mindennapi koncertről: nyugati pályaudvar, minden régi zenész a színpadon (néhai barta kivételével persze), jó hangulat és jó közönség, 35 kamera, látványos színpadkép, hosszú műsor. ehhez képest a hivatalosan kijött anyag nudli.
ezután hosszú-hosszú csönd.
újjászületés: szerintem kár volt, a régi szintet meg sem közelíti.
újabb koncert a felvonulási téren: semmi meglepő, még az sem, hogy hiába vették az egészet filmre, a retekklub adott belőle fél órát. szégyen.
megint csend.
szigeti mozdonyfesztivál: óriási tömeg, popfesztivál fiatalokkal, egész délutános-estés műsor, ahogy kell. sajnos semmi meglepő. ezt is filmre vették, természetesen az éjcsbíó csak háromnegyedórát adott belőle, az ígéretekkel ellentétben sem dévédé sem cédé nem jelent meg.
amit én személy szerint hiányoltam: a zene általuk megszokott variálását, valamint azt, hogy a tagok meglehetősen nagy szólórepertoárjábol semmi sem hangzott el, pedig roppant érdekes lett volna egy-egy szólódalt az elgété előadásában hallani...
a szigetről való kijutás meg felért egy rémálommal.

ezekután azt hiszem érthető, hogy ezúttal nem teszem tiszteletemet, inkább felteszem otthon a dupla loksi lemezt és ábrándozok egy sort a régi szép időkről....